Mennyire ismered a párodat?

1. Mivel szeret foglalkozni szabadidejében?
2. Minek örülne inkább: egy doboz bonbonnak vagy egy csokor virágnak (fiúk esetén: egy üveg bornak vagy egy jó könyvnek)?
3. Mi az, amivel ki lehet neki fejezned a szeretetedet?
4. Amikor döntenie kell, kitől szokott tanácsot kérni?
5. Sokat gondolkodik a döntések előtt, vagy gyorsan szokott dönteni?
6. Mi alapján hoz döntéseket?
7. Mennyi barátja van? Milyenek?
8. Hogyan viszonyul a te barátaidhoz?
9. Hogyan képzeli el az életét tíz év múlva?
10. Hisz-e Istenben? Ha nem, miért nem, ha igen, miért igen?
11. Melyik vallással szimpatizál?
12. Mit gondol a horoszkópokról?
13. Mi az, ami félelemmel tölti el?
14. Szeretne gyerekeket?
15. Elfogadhatónak tartja házasság előtt a szexet?
16. Elfogadhatónak tartja a válást? Milyen esetben?
17. Elfogadhatónak tartja az abortuszt? Milyen esetben?
18. Mit gondol az idős szülőkről való gondviselésről?
19. Mit gondol a BKV-n való bliccelésről?
20. Mit gondol az adófizetésről?
21. Hogyan viszonyul a pénz kölcsönkéréshez?
22. Melyik politikai párt áll legközelebb hozzá (ill. a családjához)?
    
    

Ha nem vagy egészen biztos a válaszokban, akkor talán megéri egyszer ezekről is beszélgetni! Jó szórakozást!

Idézetek a tiszteletről

“Tudjuk megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát.” (Tatiosz)

“A más iránt érzett megbecsülés egy neme az önbecsülésnek.” (Tatiosz)

“Az elődök tisztelete és emléküknek megbecsülése az alapja a családszeretetnek és egyszersmind a hazafiságnak is.” (Eszterházy Péter)

“Mindig legyél tisztességes! Ez majd sok embernek örömet okoz, a többi pedig megdöbben.” (Mark Twain)

“A kötelék, mely igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.” (Richard Bach)

"Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi" (Példabeszédek 29,23)

A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz,

a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, (Róma 12,10)

"Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek." (1Péter 2,17)

Idézetek a bizalomról

“Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik maradéktalanul bíznak benne.” (Hudson Taylor)

Nagy dolog hinni magadban, és még nagyobb hinni a többiekben.” (Tatiosz)

“Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít. A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.” (Márai Sándor)
“Ha eluralkodik rajtunk a félelem, a kétségbeesés, a megszokás, az állandóság, a reménytelenség, és a tragikum hálát adhatunk Istennek a bajor cukormázas kekszért. És szerencsére, ha éppen nincs keksz akkor is megnyugvásra lelünk egy ismerős kéz érintésében, vagy egy kedves gesztusban, egy apró biztatásban, vagy egy szerető ölelésben, vagy mások vigasztalásában.”
(Stranger Than Fiction/Felforgatókönyv)
“Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.” (Seneca)
“De ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni.” (Seneca)
“Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben – de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot.”
(Walter Anderson)
“A gyanú megbetegít, a bizalom meggyógyít.” (tuvai közmondás)
„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!” (Ralph Waldo Emerson)
“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.” (Ernest Hemingway)
“Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy: Vigyázz, mert ismerlek! - mint így: Ne félj, mert ismerlek!” (Osvát Ernő)
“Amit eddig láttam arra tanított, hogy bízzak a Teremtőben annak ellenére is, amit még nem láttam.” (Ralph Waldo Emerson)
“A csendes feszültség nem bizalom, csupán visszafojtott aggodalom.”
(Linda Dillow)
„Isten létében hinni ezt jelenti: nem érvek előtt hajolok meg, amelyekkel vagy egyetértek vagy nem, hanem egy személy előtt, aki bizalmamat kéri.” (C.S. Lewis) 

Idézetek a szeretetről

„Minden igazi szeretet a Földön Isten műve, s csak annyiban a miénk, amennyiben a szeretet bennünk az Övé.” (C.S. Lewis)

„Krisztus nem azért halt meg értünk, mert ezt mi megérjük vagy megérdemeljük, hanem mert Ő szeretet, s nem tud másként cselekedni.” (C.S. Lewis)

„A közöny, nem a gyűlölet a szeretet legveszélyesebb ellensége.” (C.S. Lewis)

„Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni.
Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz” (C.S. Lewis)

Ha Igaz Szeretetet akarsz, tudnod kell megbocsátani. Adam Jackson

Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek vagy valaminek, akkor feladni nem lehet alternatíva. Az elkötelezettség különbözteti meg a felszínes kapcsolatot a tartós kapcsolattól. Adam Jackson

Ha szeretsz valakit vagy valamit, akkor engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd. Adam Jackson

Ki kezdeményezzen?

Sokan úgy tartják, hogy ez a fiúk feladata. Vajon miért alakult ez így? A lányok nem szeretnek kezdeményezni, vagy nem tudnak, vagy a fiúknak ez nem tetszik? Esetleg találunk a Bibliában valami egyértelmű utasítást ezzel kapcsolatban? Érdekes, hogy egyetlen egy bibliai verset sem találunk erről. Sőt arról sem, hogyan kell együtt járni, kinek kell az első lépést megtenni, mit tehet egy lány és mi a fiúk feladata. Lehet, hogy ez nem volt kérdés a Biblia korszakaiban? Lehet, hogy ezen a területen sokkal erősebbek a kulturális hatások, mit amennyire ennek tudatában vagyunk? Miért nem tanít erről a Biblia szinte semmit?

Talán azért, mert egy párkapcsolat minőségét nem az határozza meg, hogy ki tette az első lépést a másik felé. Egy jól működő kapcsolatban mindkét fél önként és dalolva van benne. Másrészt, mihelyst kimondjuk, hogy a lányok nem kezdeményezhetnek, máris felvetődik a következő kérdés, hogy mi számít kezdeményezésnek? Ha rámosolygunk valakire, az már annak számít, vagy csak az, ha nyíltan megmondjuk neki, hogy „jó vagy nálam”? Biztos mindenki számára ismerősek azok a helyzetek, amikor egy lány kitalál valami jó kis ürügyet csak, hogy beszélgethessen azzal a sráccal, aki tetszik neki.

Valószínűleg sok lány számára ismerős a fenti példák ellenkezője is, amikor csak azért, hogy még véletlenül se legyünk kezdeményezők, messziről elkerüljük az illető srácot. Órákat agyalunk azon, hogy felhívjuk-e vagy sem, nehogy azt gondolja, hogy nyomulunk, pedig ő az egyetlen, akitől választ kaphatnánk egy teljesen semleges kérdésre. Tényleg ilyen nagy jelentősége van annak, ki teszi az első lépést? Azt hiszem, nincs.

Ezek szerint a lányok is bátran kezdeményezzenek? Ezt azért nem mondanám. A Biblia ugyan nem beszél erről, de arról igen, hogy a nők és férfiak között van különbség. A különbség pedig érinti az alapvető vágyainkat is. A legtöbb nő szívében ott van a vágy arra, hogy valaki kész legyen küzdeni érte. A legtöbb férfira pedig az igaz, hogy szívesen megküzd magával vagy a körülményekkel, ha tetszik neki egy nő. Ha felcseréljük a szerepeket, megfosztjuk magunkat attól, amire a szívünk mélyén vágyunk.

De biztos vannak kivételek, talán több is, mint gondolnánk.

Tehát ne kezdeményezzenek a lányok? A kezdeményezés bizonyos formáit senkinek sem ajánlanám, és van olyan lány, akinek azt mondanám, legyen kicsit visszafogottabb, mert a viselkedése annyira rámenős, hogy azzal csak megrettent másokat. De ismerek olyan lányokat is, akiknek meg azt mondanám, hogy legyenek egy kicsit nyitottabbak, és ne féljenek attól, hogy még véletlenül ők teszik meg az első lépést.

Nem hiszem, hogy a lányoknak át kellene venni a kezdeményezést fiúktól. Viszont sokat tudnak segíteni a bátorító viselkedésükkel.

Ez talán ott kezdődik, hogy hogyan gondolkodunk a másik nemről. Ugyanis, ha valakinek negatív véleménye van a fiúkról, az meglátszik a viselkedésén. Lehet, hogy ez a hozzáállás a rossz tapasztalatokon alapszik, de nem érdemes általánosítani "a fiúkról", és tüskéket növeszteni, mert senki sem szereti megszúrni az ujját.

Biztos vannak olyan fiúk, akiknek tetszenek a magabiztos, határozott lányok, de a legtöbb fiút megrémítik. Lehetünk azonban határozottak úgy is, hogy közben kedvesek maradunk. A határozott véleményét úgy is elmondhatja az ember, hogy közben megengedi a másiknak, hogy ő mást gondoljon, és ez a férfiaknak különösen fontos.

Nem fogják a fiúk rossz néven venni, ha beszélgetést kezdeményezünk, ha kérdéseket teszünk fel nekik (persze nem kell vájkálni senkinek a magánéletében), de figyeljünk oda, hogy vajon ő is kérdez-e, vagy csak udvariassági köröket fut? Ha nem igazán érdeklődik irántunk, akkor nem érdemes strapálni magunkat, ugyanis ha egy fiúnak tetszik egy lány, akkor minél többet meg akar tudni róla. Ugyanakkor vannak olyan kedves, udvarias fiúk, akik érdeklődőbbek az átlagnál, ezért nem kell messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy jót beszélgettünk valakivel.

Ha már kezdeményez valaki felénk, de az illető nem szimpatikus nekünk, akkor is építhetjük a másikat. Visszautasíthatunk úgy is valakit, hogy közben értékeljük a bátorságát, és nem vesszük el egy életre a kedvét attól, hogy a jövőben más felé is közeledjen.

Végül, ne feledjük, egy jól működő kapcsolatban mindkét fél önként van benne, függetlenül attól, ki tette az első lépést. De bárki is volt a kezdeményező, adjon szabadságot a másiknak igent vagy nemet mondani, és legyen kész a választ elfogadni.

Konfliktuskezelés

Sokan sokféleképpen igyekeznek feloldani a konfliktusaikat. Vannak, akik egyfolytában hangos vitát folytatnak egymással. Vannak, akik mindent a szőnyeg alá söpörnek, és vannak párok, akik mindkét módszert gyakorolják. Az én definícióm szerint egy konfliktus akkor van megfelelő módon kezelve, ha mind a ketten visszaálltak érzelmileg ugyanarra a szintre, ahol voltak, vagy még mélyebben ragaszkodnak egymáshoz.

Minden egyes konfliktus, amit nem megfelelő módon kezeltek, éket ver a kapcsolatba. Minden egyes konfliktus, amelyhez a végén negatív érzés kötődik, előbb-utóbb felszínre fog törni, és egy másik konfliktust fog eredményezni, vagy rossz reakciót fog erősíteni. Mindenesetre gyengíteni fogja az egymás iránti ragaszkodást.

Nézzünk meg néhány hasznos tanácsot, amelyekkel megerősíthetjük a kapcsolatainkat a konfliktusokon keresztül.

- Az első és legfontosabb tanács, amit a Bibliában találhatunk, hogy ne aludjunk el egymás iránti haraggal a szívünkben! Tudom, hogy ez nem mindig lehetséges, de lehet arra törekedni, hogy minél előbb megoldjuk a problémát!

- Néha időre van szükségünk ahhoz, hogy feldolgozzuk a saját érzéseinket. Nagy segítség a másiknak, ha ezt ilyenkor meg is mondjuk neki, és nemcsak úgy otthagyjuk őt mérgesen!

- A lehető legjobbat feltételezzük a másikról, egészen addig, amíg az ellenkezője ki nem derül!

- Jobb kérdezni, mint kitalálni, hogy a másik mit miért tett! Ez még azokra az esetekre is igaz, amikor úgy érzzük, hogy már nagyon jól tudjuk a választ.

- Ha a másik olyat tett, ami rosszul esett nekünk, akkor érdemes a saját érzéseinkről beszélni, arról, amit a másik viselkedése belőlünk kiváltott, nem pedig a másik személyét kritizálni, vagy minősíteni! (Pl. nem mindegy, hogy azt mondjuk: „nagyon agresszív vagy”, vagy azt, hogy „tegnap nagyon agresszíven viselkedtél”.)

- Ne használjuk a „te mindig”és a „te soha” kifejezéseket! Biztos nem igaz, hogy „mindig” vagy "soha". Ehelyett érdemes konkrétan megmondani, hogy mikor viselkedett bántóan.

- Nagyon fontos a megfelelő hely és a megfelelő körülmények! Ne beszéljetek meg fontos dolgokat, amikor a másik fáradt, éhes, fázik, vagy szenved valamitől fizikailag. Elég kevés olyan dolog van, ami nem várhat egy kicsit.

- Ha már sikerült mások előtt összevesznünk, akkor megpróbálhatunk előttük kibékülni is, de sokkal jobb a nézeteltéréseket négy szem közt rendezni. Ne oktassuk ki egymást mások előtt!

Konfliktust kezelni csak akkor lehet eredményesen, ha az ellentét nem kibékíthetetlen. Kibékíthetetlen ellentétek főleg az alábbi három forrásból fakadnak:

Értékrendbeli különbségek

Például az egyik fél lusta, és elfogadható számára, hogy a mások tartsák el, míg a másik számára ez elfogadhatatlan viselkedés.Egyikük számára elfogadható, hogy szeretőt tartson, a másik számara nem. Egyikük szórja a pénzt, a másik meg garasoskodó.

Személyiségbeli szélsőségek

Például az egyik fél otthonülő, a másik meg bulizós, társasági ember.

Életvitelbeli különbségek

Például az egyik számára elfogadhatatlan, ha valaki iszik, a másik meg szeret alkoholt inni. Az egyik olyan munkát szeretne, ahol sokat utazhat, míg a másik nem szeret egyedül lenni.

Ha még nem vagytok házasok, de a fenti különbségek nyilvánvalóak, akkor jobb, ha szakítotok, akkor is, ha nagy a szerelem, mert a szerelem elszállhat, de a konfliktus megmarad.

Végül, ne feledjük, hogy a konfliktus minden kapcsolat része, mivel nem láthatunk mindig mindent ugyanúgy. A kérdés az, hogy hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket? Lesznek elsőre rosszul kezelt konfliktusaink is, de ezek is megoldhatók, ha tudunk bocsánatot kérni, adni és elfogadni.

A konfliktusok és megfelelő kezelésük nem pusztán olyasmi, amit túl kell élni, hanem éppen általuk válhatunk valódi emberekké, és kapcsolataink éppen általuk mélyülhetnek el.

Bizalom

Mit is jelent a bizalom?

Eszünkbe juthatnak olyan kifejezések, mint a hit, a hűség, a felelősségtudat, a következetesség, a szavahihetőség és a becsületesség.

Nem is olyan könnyű tehát meghatározni! Eszünkbe juthatnak még ilyen mondatok is:

Elhiszem, hogy a másik megteszi, amit ígért.

Meg vagyok győződve arról, hogy képes megtenni.

Várok még, mert azt ígérte, hogy eljön.

A Pallas nagylexikonban ezt találjuk:

"A magyar a bizalmat valami dologba, emberbe «veti», mint a magot a földbe, hogy teremjen, mint a horgot a halnak, hogy megfogja. A bizalom hit, hogy valakiben vagy valamiben nem csalódunk, a bizonyosság előlegezése véletlen körülményekkel s a jövővel szemben. Inkább érzelmen alapszik, mint pusztán értelmi okokon."

Az Értelmező szótár pedig a következőképpen határozza meg: “Valakinek az olyan személyre irányuló érzése, akinek becsületességéről, helytállásáról, jó képességeiről, szándékainak helyességéről, segítőkészségéről meg van győződve.”

Tom Marshall definíciója azonban így hangzik: "A bizalom egy olyan állapot, amelyben az ember önként függő helyzetbe hozza magát valakivel, valamilyen cél vagy végeredmény eléréséért."

Tehát valakiben bízni annyit jelent, mint kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, mert az, hogy mi fog történni, már nem csak rajtunk múlik, hanem a másikon is. Ez egy kicsit félelmetesnek hangzik, pedig ha belegondolunk, nap mint nap megbízunk másokban, például amikor vásárolunk a boltban, vagy amikor átmegyünk egy autó előtt az úton stb. Bizalom nélkül az élet elképzelhetetlen lenne.

A bizalom döntés, amit az ember önként hoz meg, mert senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy megbízzon egy másik emberben. Ha valaki becsapott minket, akkor utána hiába követeli tőlünk, hogy bízzunk benne a történtek ellenére is, ez nem fog menni.

Mivel a bizalom döntés, ezért egy adott pillanathoz kötődik, ahhoz a pillanathoz, amikor megfontoltan – vagy éppen megfontolatlanul – úgy döntünk, hogy elhiszzük azt, amit a másik nekünk megígér. Másrészt a bizalom olyasmi, ami – egy jól működő kapcsolatban – folyamatosan erősödik, ahogy az idők során sokféle helyzetben megtapasztaljuk a másik fél megbízhatóságát.

Főleg a párkapcsolatokban, de időnként másfajta kapcsolatokban is előfordul, hogy túl gyorsan, tapasztalatok nélkül szavazunk valakinek túl nagy bizalmat. Ilyenkor a csalódás veszélyének tesszük ki magunkat. Minél nagyobbat csalódunk egy párkapcsolatban, annál nehezebb lesz újra bizalmat szavazni nem csak annak, aki fájdalmat okozott, hanem bárki másnak is.

A bizalom tehát tulajdonképpen arról szól, hogy nem készítünk terveket arra az esetre, ha a másik cserbenhagyna. Az a lehetőség, hogy ez megtörténjen, a mi kockázatunk, mert ha csalódnunk kell másokban, az mindig fájdalommal jár. Valaki másban bízni tehát annyi, mint sebezhetővé válni. Sokak számára éppen ez teszi olyan nehézzé a bizalmat! Időnként ilyen mondatokat hallani: "Én senkiben sem bízom, csak magamban." Akik így gondolkodnak, azok valószínűleg megtapasztalták azt, hogy valaki visszaélt a bizalmukkal. A sebezhetőség a bizalom ára, és ez bizony nagyon nagy ár lehet, ha nem a megfelelő emberben bíztunk. Erre utal az alábbi vallomás is:

"Megbízni valakiben: ez valóban őrületre valló dőreség!'

(Pirandello)

A bizalom természetéhez tartozik a „mindent vagy semmit” elve. Ha egyszer a bizalom megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Rendkívül törékeny. Ha egyszer csalódunk valakiben, akkor nagyon nehéz lesz elhinni, hogy nem fog nekünk újra fájdalmat okozni. A helyreállításhoz mindig megbocsátásra és időre van szükség, időnként nem is kevésre.

"A kötés, ha egy szeme leszalad, egészen felbomlik. Hogy emlékeztet a bizalomra!"

(Osvát Ernő)

Miért van mégis szükségünk a bizalomra?

"Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben – de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot."

(Walter Anderson)

Gondoljunk bele, milyenek lennének a kapcsolataink bizalom nélkül! Állandó rettegés, félelem és egymás ellenőrizgetése... Megfosztanánk magunkat attól a felszabadultságtól, amitől az életet élvezni lehet! Mindenki igényli, hogy bízzanak benne, és hogy legalább egy ember legyen, akire számíthat, aki megbízható barát vagy társ.

De nézzük meg az érem másik oldalát is! Annak, aki bízni akar másokban, annak magának is megbízhatónak kell lennie! És aki nem megbízható, az másokról is nehezen fogja azt feltételezni, hogy ők megbízhatók. Az, hogy mindig megbízhatók legyünk, és sose okozzunk másoknak csalódást, nem is olyan könnyű feladat! Hajlamosak vagyunk a pillanat hevében olyasmit is megígérni, amit később megbánunk, és már nem akarunk teljesíteni. Időnként pedig egyszerűen megfeledkezünk arról, mit megígértünk valakinek.

"Keresztyén az, aki megbocsátja a másiknak a szinte megbocsáthatatlant, mert Isten is ezt teszi velünk, mindnyájunkkal. " (C. S. Lewis)

Nincs tökéletesen megbízható ember, és a kapcsolatainkban elő fog fordulni, hogy csalódunk a másikban, mert például elfelejtett valamit, ami nekünk fontos volt. Ilyenkor van szükségünk arra, hogy meg tudjunk bocsátani. Erre Isten képessé is tud tenni minket, ha már tapasztaltuk az Ő megbocsátását.
Ez azt is jelenti, hogy ha megbocsátjuk a másiknak, hogy becsapott minket, akkor újra fogunk tudni bízni benne? Nem feltétlenül. Ez nagyon függ attól, hogy a másik hogyan reagál, mit mond, mit ígér, és hányszor fordult már elő, hogy hasonló helyzetben cserben hagyott. Előfordulhat, hogy nem szavazunk bizalmat a másiknak, mert erre semmi okot nem adott. Ha nagyon megbízhatatlan emberről van szó, akkor ha minden úgy megy tovább, mintha semmi sem történt volna, csak abban erősítjük meg, hogy nem kell változnia, és ezzel újabb fájdalomnak tesszük ki magunkat. Az is előfordulhat azonban, hogy második esélyt adunk a másiknak, hogy hiszünk abban, hogy  képes változni, és ezt ki is fejezzük neki.
Most nézzük, mi van velünk! Mi mennyire vagyunk megbízhatóak? Mit tehetünk azért, hogy növekedhessünk ezen  a területen?
Olyan korban élünk, amikor az emberek könnyen ígérgetnek, mert "Annyira nem lehetünk szegények, hogy meg ne ígérjük" – szokták mondani. Ez is, mint más rossz szokás, ragadós. Ha szeretnénk megbízhatóbbak lenni, akkor érdemes megfontoltabban ígérgetni, és amíg komolyan nem gondoljuk, hogy meg is fogjuk tenni a dolgot, inkább ne ígérjük meg. Kevesebb ígéret: kevesebb csalódás!
Ha megígértünk valamit, akkor viszont tartsuk magunkat ahhoz, még akkor is, ha ez már kényelmetlen, áldozatokkal jár, vagy csak nincs hozzá kedvünk! Talán segít, ha arra gondolunk, hogy Isten is teljesíti az ígéreteit, és tud nekünk erőt adni ahhoz, hogy mi is így viselkedjünk másokkal.

Előfordulhat, hogy könnyelműek voltunk, és mégis megígértünk valamit, amit nem tudunk, vagy nem akarunk teljesíteni. Azt hiszem, ilyenkor az őszinteség és a bocsánatkérés a legtisztességesebb megoldás.

Osvát Ernő a bizalmat a kötéshez hasonlította: ha egy szem leszalad a tűről, az egész pulóver lebomolhat. Tapasztalatból tudom, hogy ez megtörténhet, de a leszaladt szemeket fel is lehet venni, el lehet varrni, nem kell egy leszaladt szem miatt az egész pulóvert kidobni! Hiszem, hogy ez igaz a kapcsolatokra is. Bár nincsenek tökéletesen megbízható emberek, és mi magunk sem vagyunk azok, csak mert egyszer csalódtunk, még nem kell csatlakoznunk a mindenki felé bizalmatlan emberek táborához.