Ki kezdeményezzen?

Sokan úgy tartják, hogy ez a fiúk feladata. Vajon miért alakult ez így? A lányok nem szeretnek kezdeményezni, vagy nem tudnak, vagy a fiúknak ez nem tetszik? Esetleg találunk a Bibliában valami egyértelmű utasítást ezzel kapcsolatban? Érdekes, hogy egyetlen egy bibliai verset sem találunk erről. Sőt arról sem, hogyan kell együtt járni, kinek kell az első lépést megtenni, mit tehet egy lány és mi a fiúk feladata. Lehet, hogy ez nem volt kérdés a Biblia korszakaiban? Lehet, hogy ezen a területen sokkal erősebbek a kulturális hatások, mit amennyire ennek tudatában vagyunk? Miért nem tanít erről a Biblia szinte semmit?

Talán azért, mert egy párkapcsolat minőségét nem az határozza meg, hogy ki tette az első lépést a másik felé. Egy jól működő kapcsolatban mindkét fél önként és dalolva van benne. Másrészt, mihelyst kimondjuk, hogy a lányok nem kezdeményezhetnek, máris felvetődik a következő kérdés, hogy mi számít kezdeményezésnek? Ha rámosolygunk valakire, az már annak számít, vagy csak az, ha nyíltan megmondjuk neki, hogy „jó vagy nálam”? Biztos mindenki számára ismerősek azok a helyzetek, amikor egy lány kitalál valami jó kis ürügyet csak, hogy beszélgethessen azzal a sráccal, aki tetszik neki.

Valószínűleg sok lány számára ismerős a fenti példák ellenkezője is, amikor csak azért, hogy még véletlenül se legyünk kezdeményezők, messziről elkerüljük az illető srácot. Órákat agyalunk azon, hogy felhívjuk-e vagy sem, nehogy azt gondolja, hogy nyomulunk, pedig ő az egyetlen, akitől választ kaphatnánk egy teljesen semleges kérdésre. Tényleg ilyen nagy jelentősége van annak, ki teszi az első lépést? Azt hiszem, nincs.

Ezek szerint a lányok is bátran kezdeményezzenek? Ezt azért nem mondanám. A Biblia ugyan nem beszél erről, de arról igen, hogy a nők és férfiak között van különbség. A különbség pedig érinti az alapvető vágyainkat is. A legtöbb nő szívében ott van a vágy arra, hogy valaki kész legyen küzdeni érte. A legtöbb férfira pedig az igaz, hogy szívesen megküzd magával vagy a körülményekkel, ha tetszik neki egy nő. Ha felcseréljük a szerepeket, megfosztjuk magunkat attól, amire a szívünk mélyén vágyunk.

De biztos vannak kivételek, talán több is, mint gondolnánk.

Tehát ne kezdeményezzenek a lányok? A kezdeményezés bizonyos formáit senkinek sem ajánlanám, és van olyan lány, akinek azt mondanám, legyen kicsit visszafogottabb, mert a viselkedése annyira rámenős, hogy azzal csak megrettent másokat. De ismerek olyan lányokat is, akiknek meg azt mondanám, hogy legyenek egy kicsit nyitottabbak, és ne féljenek attól, hogy még véletlenül ők teszik meg az első lépést.

Nem hiszem, hogy a lányoknak át kellene venni a kezdeményezést fiúktól. Viszont sokat tudnak segíteni a bátorító viselkedésükkel.

Ez talán ott kezdődik, hogy hogyan gondolkodunk a másik nemről. Ugyanis, ha valakinek negatív véleménye van a fiúkról, az meglátszik a viselkedésén. Lehet, hogy ez a hozzáállás a rossz tapasztalatokon alapszik, de nem érdemes általánosítani "a fiúkról", és tüskéket növeszteni, mert senki sem szereti megszúrni az ujját.

Biztos vannak olyan fiúk, akiknek tetszenek a magabiztos, határozott lányok, de a legtöbb fiút megrémítik. Lehetünk azonban határozottak úgy is, hogy közben kedvesek maradunk. A határozott véleményét úgy is elmondhatja az ember, hogy közben megengedi a másiknak, hogy ő mást gondoljon, és ez a férfiaknak különösen fontos.

Nem fogják a fiúk rossz néven venni, ha beszélgetést kezdeményezünk, ha kérdéseket teszünk fel nekik (persze nem kell vájkálni senkinek a magánéletében), de figyeljünk oda, hogy vajon ő is kérdez-e, vagy csak udvariassági köröket fut? Ha nem igazán érdeklődik irántunk, akkor nem érdemes strapálni magunkat, ugyanis ha egy fiúnak tetszik egy lány, akkor minél többet meg akar tudni róla. Ugyanakkor vannak olyan kedves, udvarias fiúk, akik érdeklődőbbek az átlagnál, ezért nem kell messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy jót beszélgettünk valakivel.

Ha már kezdeményez valaki felénk, de az illető nem szimpatikus nekünk, akkor is építhetjük a másikat. Visszautasíthatunk úgy is valakit, hogy közben értékeljük a bátorságát, és nem vesszük el egy életre a kedvét attól, hogy a jövőben más felé is közeledjen.

Végül, ne feledjük, egy jól működő kapcsolatban mindkét fél önként van benne, függetlenül attól, ki tette az első lépést. De bárki is volt a kezdeményező, adjon szabadságot a másiknak igent vagy nemet mondani, és legyen kész a választ elfogadni.