Bizalom

Mit is jelent a bizalom?

Eszünkbe juthatnak olyan kifejezések, mint a hit, a hűség, a felelősségtudat, a következetesség, a szavahihetőség és a becsületesség.

Nem is olyan könnyű tehát meghatározni! Eszünkbe juthatnak még ilyen mondatok is:

Elhiszem, hogy a másik megteszi, amit ígért.

Meg vagyok győződve arról, hogy képes megtenni.

Várok még, mert azt ígérte, hogy eljön.

A Pallas nagylexikonban ezt találjuk:

"A magyar a bizalmat valami dologba, emberbe «veti», mint a magot a földbe, hogy teremjen, mint a horgot a halnak, hogy megfogja. A bizalom hit, hogy valakiben vagy valamiben nem csalódunk, a bizonyosság előlegezése véletlen körülményekkel s a jövővel szemben. Inkább érzelmen alapszik, mint pusztán értelmi okokon."

Az Értelmező szótár pedig a következőképpen határozza meg: “Valakinek az olyan személyre irányuló érzése, akinek becsületességéről, helytállásáról, jó képességeiről, szándékainak helyességéről, segítőkészségéről meg van győződve.”

Tom Marshall definíciója azonban így hangzik: "A bizalom egy olyan állapot, amelyben az ember önként függő helyzetbe hozza magát valakivel, valamilyen cél vagy végeredmény eléréséért."

Tehát valakiben bízni annyit jelent, mint kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, mert az, hogy mi fog történni, már nem csak rajtunk múlik, hanem a másikon is. Ez egy kicsit félelmetesnek hangzik, pedig ha belegondolunk, nap mint nap megbízunk másokban, például amikor vásárolunk a boltban, vagy amikor átmegyünk egy autó előtt az úton stb. Bizalom nélkül az élet elképzelhetetlen lenne.

A bizalom döntés, amit az ember önként hoz meg, mert senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy megbízzon egy másik emberben. Ha valaki becsapott minket, akkor utána hiába követeli tőlünk, hogy bízzunk benne a történtek ellenére is, ez nem fog menni.

Mivel a bizalom döntés, ezért egy adott pillanathoz kötődik, ahhoz a pillanathoz, amikor megfontoltan – vagy éppen megfontolatlanul – úgy döntünk, hogy elhiszzük azt, amit a másik nekünk megígér. Másrészt a bizalom olyasmi, ami – egy jól működő kapcsolatban – folyamatosan erősödik, ahogy az idők során sokféle helyzetben megtapasztaljuk a másik fél megbízhatóságát.

Főleg a párkapcsolatokban, de időnként másfajta kapcsolatokban is előfordul, hogy túl gyorsan, tapasztalatok nélkül szavazunk valakinek túl nagy bizalmat. Ilyenkor a csalódás veszélyének tesszük ki magunkat. Minél nagyobbat csalódunk egy párkapcsolatban, annál nehezebb lesz újra bizalmat szavazni nem csak annak, aki fájdalmat okozott, hanem bárki másnak is.

A bizalom tehát tulajdonképpen arról szól, hogy nem készítünk terveket arra az esetre, ha a másik cserbenhagyna. Az a lehetőség, hogy ez megtörténjen, a mi kockázatunk, mert ha csalódnunk kell másokban, az mindig fájdalommal jár. Valaki másban bízni tehát annyi, mint sebezhetővé válni. Sokak számára éppen ez teszi olyan nehézzé a bizalmat! Időnként ilyen mondatokat hallani: "Én senkiben sem bízom, csak magamban." Akik így gondolkodnak, azok valószínűleg megtapasztalták azt, hogy valaki visszaélt a bizalmukkal. A sebezhetőség a bizalom ára, és ez bizony nagyon nagy ár lehet, ha nem a megfelelő emberben bíztunk. Erre utal az alábbi vallomás is:

"Megbízni valakiben: ez valóban őrületre valló dőreség!'

(Pirandello)

A bizalom természetéhez tartozik a „mindent vagy semmit” elve. Ha egyszer a bizalom megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Rendkívül törékeny. Ha egyszer csalódunk valakiben, akkor nagyon nehéz lesz elhinni, hogy nem fog nekünk újra fájdalmat okozni. A helyreállításhoz mindig megbocsátásra és időre van szükség, időnként nem is kevésre.

"A kötés, ha egy szeme leszalad, egészen felbomlik. Hogy emlékeztet a bizalomra!"

(Osvát Ernő)

Miért van mégis szükségünk a bizalomra?

"Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben – de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot."

(Walter Anderson)

Gondoljunk bele, milyenek lennének a kapcsolataink bizalom nélkül! Állandó rettegés, félelem és egymás ellenőrizgetése... Megfosztanánk magunkat attól a felszabadultságtól, amitől az életet élvezni lehet! Mindenki igényli, hogy bízzanak benne, és hogy legalább egy ember legyen, akire számíthat, aki megbízható barát vagy társ.

De nézzük meg az érem másik oldalát is! Annak, aki bízni akar másokban, annak magának is megbízhatónak kell lennie! És aki nem megbízható, az másokról is nehezen fogja azt feltételezni, hogy ők megbízhatók. Az, hogy mindig megbízhatók legyünk, és sose okozzunk másoknak csalódást, nem is olyan könnyű feladat! Hajlamosak vagyunk a pillanat hevében olyasmit is megígérni, amit később megbánunk, és már nem akarunk teljesíteni. Időnként pedig egyszerűen megfeledkezünk arról, mit megígértünk valakinek.

"Keresztyén az, aki megbocsátja a másiknak a szinte megbocsáthatatlant, mert Isten is ezt teszi velünk, mindnyájunkkal. " (C. S. Lewis)

Nincs tökéletesen megbízható ember, és a kapcsolatainkban elő fog fordulni, hogy csalódunk a másikban, mert például elfelejtett valamit, ami nekünk fontos volt. Ilyenkor van szükségünk arra, hogy meg tudjunk bocsátani. Erre Isten képessé is tud tenni minket, ha már tapasztaltuk az Ő megbocsátását.
Ez azt is jelenti, hogy ha megbocsátjuk a másiknak, hogy becsapott minket, akkor újra fogunk tudni bízni benne? Nem feltétlenül. Ez nagyon függ attól, hogy a másik hogyan reagál, mit mond, mit ígér, és hányszor fordult már elő, hogy hasonló helyzetben cserben hagyott. Előfordulhat, hogy nem szavazunk bizalmat a másiknak, mert erre semmi okot nem adott. Ha nagyon megbízhatatlan emberről van szó, akkor ha minden úgy megy tovább, mintha semmi sem történt volna, csak abban erősítjük meg, hogy nem kell változnia, és ezzel újabb fájdalomnak tesszük ki magunkat. Az is előfordulhat azonban, hogy második esélyt adunk a másiknak, hogy hiszünk abban, hogy  képes változni, és ezt ki is fejezzük neki.
Most nézzük, mi van velünk! Mi mennyire vagyunk megbízhatóak? Mit tehetünk azért, hogy növekedhessünk ezen  a területen?
Olyan korban élünk, amikor az emberek könnyen ígérgetnek, mert "Annyira nem lehetünk szegények, hogy meg ne ígérjük" – szokták mondani. Ez is, mint más rossz szokás, ragadós. Ha szeretnénk megbízhatóbbak lenni, akkor érdemes megfontoltabban ígérgetni, és amíg komolyan nem gondoljuk, hogy meg is fogjuk tenni a dolgot, inkább ne ígérjük meg. Kevesebb ígéret: kevesebb csalódás!
Ha megígértünk valamit, akkor viszont tartsuk magunkat ahhoz, még akkor is, ha ez már kényelmetlen, áldozatokkal jár, vagy csak nincs hozzá kedvünk! Talán segít, ha arra gondolunk, hogy Isten is teljesíti az ígéreteit, és tud nekünk erőt adni ahhoz, hogy mi is így viselkedjünk másokkal.

Előfordulhat, hogy könnyelműek voltunk, és mégis megígértünk valamit, amit nem tudunk, vagy nem akarunk teljesíteni. Azt hiszem, ilyenkor az őszinteség és a bocsánatkérés a legtisztességesebb megoldás.

Osvát Ernő a bizalmat a kötéshez hasonlította: ha egy szem leszalad a tűről, az egész pulóver lebomolhat. Tapasztalatból tudom, hogy ez megtörténhet, de a leszaladt szemeket fel is lehet venni, el lehet varrni, nem kell egy leszaladt szem miatt az egész pulóvert kidobni! Hiszem, hogy ez igaz a kapcsolatokra is. Bár nincsenek tökéletesen megbízható emberek, és mi magunk sem vagyunk azok, csak mert egyszer csalódtunk, még nem kell csatlakoznunk a mindenki felé bizalmatlan emberek táborához.