Könyvek és filmek garmadája szól a szeretetről, mégsem unjuk meg ezt a témát, annyira fontos része az életünknek. Rengeteg író, költő és gondolkodó megfogalmazta már mi a szeretet, és miért fontos. C. S. Lewis így ír róla:
„Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.”
Vannak, akik számára a szeretet csak érzelem. Szeretnek, mert per pillanat úgy érzik, hogy a másik szerethető. Nagyon jó, amikor ránk tör a nagy érzelem: „Annyira szeretlek!”, de ha csak addig szeretünk valakit, amíg az érzéseink ezt támogatják, az első komolyabb konfliktusnál fel fogjuk adni. Egy jól működő kapcsolat esetében a szeretet az érzelmeknél sokkal több: elhatározás, hogy a másik érdekeit tartjuk szem előtt, az ő javát keressük még akkor is, ha ehhez nekünk áldozatot kell hoznunk. Amikor azt érezzük, hogy szeretünk valakit, az nagyon jó érzés, de csak érzelmi reakció a másik személyére és viselkedésére, ami azonban megváltozhat, és ezért az érzéseink is változnak. A kapcsolatainkban ennél többre van szükség: arra a döntésre, hogy a másikat akkor is szeretem, ha nem úgy viselkedik, ahogy nekem tetszik, vagy ha éppen nem vagyok eltelve iránta pozitív érzésekkel.
Valószínűleg Istennek sem mindig tetszik az, ahogyan viselkedünk, mégis szeret minket. Ez a tény azonban nem pusztán „követendő példa”, amely előttünk lebeg (és amit sosem érünk el), hanem olyan személyes élménynek kell lennie, amely – ha elég sokszor és elég mélyen érintett meg minket, akkor – az akaratunkat mozgósítja. A szeretethez tehát lelki erő kell, mert ha az érzéseink nem segítenek, akkor önmagunkkal kell szembeszállni ahhoz, hogy képesek legyünk rá.
A probléma az, hogy mindannyian „a tökéletes szeretetre” vágyunk: hogy minket így szeressenek. Erre azonban csak Isten képes. Ha emberektől is ezt várjuk el, akkor olyan elvárást támasztunk velük szemben, amelynek képtelenek megfelelni, és biztos csalódni fogunk bennük. Nem is csoda: mi talán meg tudnánk felelni ilyen elvárásnak?
Tom Mashall szerint a szeretettel kapcsolatban két súlyos hibát szoktunk elkövetni. Az egyik, hogy bizonyos típusú kapcsolatainkból eleve kizárjuk. Ilyen pl. az üzleti kapcsolataink, mondván, hogy az üzlet az csak üzlet. A másik hiba, hogy bizonyos kapcsolatainkban minden bajt a hiányával akarunk magyarázni, mondván: Ez azért van, mert nem szeret eléggé… pedig lehet hogy csak nem tisztelem eléggé, nem bízom benne stb. Ezt a hibát főleg a szülő-gyerek és a férj-feleség kapcsolatában követjük el.
„Ha szeretsz valakit vagy valamit, akkor engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd.” (Adam Jackson)
A legtöbben valószínűleg nem érzünk különösebb szeretetet önmagunk iránt. Mégis gondoskodunk magunkról, megadjuk magunknak azt, amire testünknek-lelkünknek szüksége van. A Biblia arra szólít fel minket, hogy úgy szeressünk másokat, mint saját magunkat. A szeretetünk tehát nem csupán érzelmekben nyilvánulhat meg, hanem sok másban is. Lássunk rá néhány példát!
Szeretünk, amikor gondoskodunk valakiről, jóságosak vagyunk iránta, nagyvonalúak vagyunk vele, vagy amikor egyszerűen kedveljük a másik embert. Ez utóbbi talán a szeretet legkellemesebb oldala, mert azt az örömet és élvezetet fejezi ki, amit a másik ember jelenléte vagy társasága jelent a számunkra. Akkor is szeretünk, amikor megbocsátunk a másiknak. Egyetlen kapcsolat sem maradhat életben a megbocsátás nélkül, amely véget vet a rosszallásnak, a hibáztatásnak, és a vétkest is felszabadítja a bűntudat alól. Kegyelemből fakad, mivel az, aki megbocsát, lemond a bosszúhoz való jogáról. Miért tenne ilyet bárki is, ha nem szeretetből?
A szeretet kifejezésének több formája is létezik. Kifejezhetjük szavakkal, ajándékokkal, érintéssel, azzal, hogy időt töltünk a másikkal, vagy azzal, hogy megteszünk neki egy szívességet. A különböző kifejezési módok közül mindenkinek van kedvence, amiből a leginkább érzi, hogy szeretik, és ezért ő maga is ezen a módon igyekszik kifejezni mások iránt a szeretetét. Ez persze nem mindig működik: mások néha azért nem érzik, hogy szeretjük őket, mert nem az ő „szeretetnyelvükön” beszéltünk. Mi a megoldás? A kommunikáció!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése